Itt a vége, kezdődik egy új...

Utolsó bejegyzésem 2010-ben. Szerettem ezt az évet, sok kellemes, szeretetteljes dolog történt velem és rengeteget tanultam, fejlődtem! Remek évet zárok azt hiszem és bízom abban, hogy a 2012-be való átlépés is legalább ilyen jó lesz! Tudom, hogy ezek után is a feladataimat megoldom és kiállom! A barátságaimat igyekszem megtartani és ápolni, a szerelmemet pedig úgy szeretni, ahogyan ő szeretné. Minden a legnagyobb rendben van és lesz velem, tudom és érzem!
BOLDOG ÚJ ÉVET! 

Egyre többet és többet...

Amikor megtalálunk valami számunkra fontosat, akkor nem gondolkodunk azon, hogy milyen következményekkel jár az, ha szívünkbe véssük. A fontos emberek azok, akik akkor is életed részei maradnak, amikor egy kis időre búcsút kell mondanod nekik, aztán amikor szükséged van rájuk előtűnnek a semmiből és kicsit megint veled utaznak az élet rögös útján. Van úgy, hogy valaki átminősül a szemedben és barátból testvérré válik, bár csak fogadottá... De ez a kapcsolat már túl mutat minden eddigin, hisz mostantól nincs gátlásotok, mindent tudtok a másikról és bármilyen viselkedést megengedhettek egymás előtt, hisz a kölcsönös bizalom és szeretet elnézi akármit is csináltok, mindaddig, míg a másiknak tett ígértet meg nem szegitek. Azonban, ha vigyáztok arra, hogy minden titok, amit egymással megosztotok az kettőtök között marad, akkor minden a legnagyobb összhangban van, és lesz köztetek. Nem is számít más, csak az, hogy tudod van valaki, aki a párodon kívül is szeret, persze más minőségben és számíthatsz rá bármi történjék. 
"Ami szívből jön, csak arra dobbannak meg más szívek." 

Micsoda ünnep!

Csodás karácsonyom volt! Szeretetteljes, épp ahogyan szerettem volna! Mindenki, aki fontos volt kapott valamit tőlem, persze nem feltétlen tárgyi dolgot, de valami olyat, ami megmelengeti a szívét! A szerelmemtől egy gyönyörű, cirkóniummal kirakott tündér medált kaptam, ami egy szép ezüstláncon függ. Azt mondta azért kapom, hogy erről mindig Ő jusson eszembe...nem mintha nem Ő lenne ígyis minden gondolatom (úgy könnyű, ha az embernek az agya több pályán fut és egyszerre 3-4 dolog jár a fejében)! :-) Kaptam pár könyvet, amik jól jönnek, ha ki szeretnék kapcsolódni, emellett művelődöm is. A barátom családja nagyon szívélyes és aranyos, jól éreztem magamat Velük is! Kívánom, hogy még sok ilyen kellemes és szeretetben gazdag karácsonyban legyen részem!



Én a karácsonyfa alatt.



Élmény egy igaz baráttal Bécsben!

Eszméletlen jó volt a Bécsi kiruccanás pénteken és szombaton! Nagyon jó volt végre Tamás társaságában, igazán egy hullámhosszon voltunk és harmónikusnak éreztem magamat! Hihetetlen, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem, viszont nagyon örültem ennek! Gyönyörű helyeken jártam Vele és kellemes felling-je volt bárminek, amibe belefogtunk, olyan nem is tudom..."bárcsak ez a pillanat örökké tartana" érzésem volt! A barátságunk szerintem kiteljesedett és ennek külön örülök! Spontán, kedves gesztusokban nem volt hiány és jó érzéssel emlékszem vissza ott létem minden percére! Tény, hogy nem telt úgy el óra, hogy ne szekáltuk volna egymást, de ez már hozzátartozik a köztünk lévő barátsághoz... enélkül nem is lenne teljes. Nevettünk egymáson és együtt, megmutattam neki, hogy tudok én is dilis lenni, csak előtte moderálom többnyire magamat, mert egy kattant elég kettőnk közül... viszont ez mulatatott mindkettőnket! Szép volt, jó volt, még sok ilyet Vele!!! És itt van egy-két kép, a közöset megígértem Neki, hogy nem teszem fel, de persze amin rajta vagyok azokat Ő fotózta. :-)

Örökre a szívemben!

Az évem egyik legnagyobb élménye volt a csütörtöki (12.09.)! Áron 30. születésnapján én is ott lehettem és fantasztikusan éreztem magamat! Az egész este szeretetteljesen telt! Én érkeztem meg utoljára...meglepődött, amikor meglátott, és láthattóan örült nekem! Énekelhettem Vele egy duettet (Aladdin- Egy új élmény), bár nem sikerült profin, de azért élveztem és nagy élmény volt! Illetve énekeltem Neki egy angol dalt a barátságról, melynek stílusosan az volt a címe: The gift of a friend. Bár a közepén elcsúsztam, mert nem hallottam rendesen a zenei alapot, de így is jól sikerült...tisztán és szívből énekeltem Neki, s ezt Ő is érezte! Odajött hozzám szeretettel a szemében, megpuszilt és magához ölelt, ennél szebb köszönetnyílvánításra nem is volt szükségem, majd megdicsért és megjegyezte, hogy sokat feljődött a hangom az egy év alatt, amíg nem hallott énekelni! Dalolás közben végig a szemébe néztem, és nem kapta el egy pillanatra se a tekintetét... láttam rajta, hogy tetszik neki amit és ahogyan énekelek! Egy hölgy, aki szintén Áronék közeli barátja volt, odajött hozzám és azt mondta, hogy kellemesen kirázta a hideg a hangomtól, és hogy vele ritkán szokott ilyen történni és azt is mondta, hogy tehetséges vagyok. Jól esett, mert szükségem van mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésekre és egy szinte idegentől még jobban esik, hisz tőle nem várom el. Összeségében a buli remek hangulatban telt! Hajnit megdicsértem, hogy milyen szuper partit hozott össze Áronnak!
Ez az este szeretetteljes emlékként marad nekem mindörökre!
( Ha megkapom a bulin készült képeket, akkor majd felrakom őket.)

Remélem, hogy a 20. szülinapomon is lesz alkalmam Áron és Hajni társaságát élvezni, és ha szerencsém van, akkor táncolhatok vagy énekelhetek egyet Áronnal. :-) Bízom benne, hogy így lesz! Ez lennek az én nagy kívánságom, ami minden más ajándékot maga mögé utasítana! Meglátjuk alig fél év múlva!


Hajni, Áron és Én



Valamit mindketten elfeljetettünk!

Még hozzá azt, hogy milyen is volt egymás nélkül! Újra olvastam a végtelennek tűnő e-mailjeinket, amiket a nyáron küldtünk egymásnak, amikor 3 hétig külön voltunk és arra jöttem rá, hogy túlságosan is készpénznek vesszük a másik jelenlétét. Nincs ötletem hogyan tudnánk rajta változtatni, de valahogyan mindenképp kellene! Bár lehet, hogy csak én érzem így! Mindenesetre most  bővelkedek feladatokban és igyekszem őket megoldani minél hamarabb, mert nem szeretem azt, amikor túlságosan sok felé kell figyelnem egyszerre!
Itt egy e-mail szövege komment nélkül:

 

Én vagyok a denevér és Te vagy a barlang,

Én vagyok a zene a benned lévő zajban.

Én vagyok a napfény és Te vagy a félhold,

Te vagy, ami lesz és én az, ami rég volt.

Én vagyok az ördög, aki kísérti a lelked,

Én vagyok a makacs és Te az, aki enged.

Én törődök a lélekkel, Te pedig a testtel,

Te vagy, aki tanul és én vagyok a mester.

 

Ébredj, vár egy új világ,

A hajnal végre ránk talál,

Álmod a reggel tépi szét,

Az élet nem egy lányregény.

 

Én vagyok a hullám, s Te vagy ott a part,

Néha meg-megszédülök, de Te vagy, aki tart.

Én vagyok a bűnös és Te az, aki vallat,

Te vagy a folyó seb és én benned a varrat.

Én vagyok a méhecske és Te vagy a kaptár,

Élveznéd, ugye, ha friss mézet kapnál.

Te vagy a faodú és én vagyok a harkály,

Mindent megtennék érted, ha menedéket adnál.

 

 

Mi a jó megoldás?

Ismét egy hullámvölgy kellős közepén vagyok. Nem tudom, hogy miért, de egyre ijesztőbbek ezek a mélypontok. Annyira vágyom arra, hogy jó legyen minden, hogy a legjobban cselekedjek! És akkor mindig jön valami, ami nem úgy van, ahogy képzelem és azt hiszem, hogy képes vagyok minden negatív érzelem nélküle elfogadni, de aztán rájövök, hogy csak áltatom magamat. Olyan jó volna, ha erősebb lennék lelkileg! Ha nem okoznék másnak kételyt, zavart, dühöt, csalódást vagy bármit. Igen, meg akarok neki felelni... és akkor mi van?!! Te talán nem voltál még úgy, hogy annak, akit nagyon szeretsz a kedvében akarsz járni bármi áron?! 
Az egyre növő feszültség a vizsgák miatt szintén rásegít erre... Bárcsak biztosan tudnám, hogy ez az egész, ahogyan most én reagálok a dolgokra, nem rengeti őt meg semmilyen tekintetben. De nem tudhatom és ez nagyon megrémiszt! Már nem vagyok biztos semmiben, csak az érzelmeimben iránta!
Segíts, Te Mindenek Ura ott fenn! Kérlek!

"És egy eltévedt angyal elrabol az árnyaidtól..."

Megnéztem Az angyalok városa című filmet. Még sosem láttam és úgy gondolom, hogy le kell írnom milyen gondolataim támadtak a filmmel kapcsolatban. Nagyon életszerű volt az egész és kicsit ijesztő. Hiszek az angyalokban és a fenti világban, így még jobban elhittem, amit a film közölni akart. Azt, hogy az életben semmi nem úgy alakul, ahogyan mi tervezzük, mert van egy felsőbb akarat, ami mindent irányít. És hiába létezik, a filmben annyiszor említett szabad akarat, mi akkoris korlátok közé vagyunk szorítva. Remélem, ha egy napon majd velem történik valami olyan, mint Set-tel, akkor kellőképpen erős leszek ahhoz, hogy átvészeljem, elfogadjam és túllépjek rajta. Nem ez az első alkalom, hogy elgondolkodtam azon, vajon tényleg van-e igaz szerelem, ami örökké tart?! Remélem egy napon megtudom a választ, de nem úgy ahogyan a filmben a főhős. Habár kitudja mit hoz a sors? Mindenesetre én csak annyit kérek mindig az égiektől, hogy legyen időm felkészülni lelkiekben arra, ami rám vár, csak hagyjanak időt az elfogadására és akkor talán, mondom talán könnyebb lesz. Hát, ennyi lenne a film ihlette gondolatáradat. A többit az élet szövi tovább...

...Tudom!

Rengeteg minden történt velem az elmúlt napokban. Sok-sok impulzus ért és még mind feldolgozásra várnak. Emellett a héten egymás után két ZH-t is írok és még alig tudok belőlük valamit. A párom épp feszült, mert nem úgy vannak a dolgok,a hogy szeretné és ilyenkor ajánlatos minden szavamra figyelni, mert bármivel kiakaszthatom. Mindezek tetejében épp vérvörös napjaim vannak, tehát az átlagnál érzékenyebb, nyűgösebb és sértődékenyebb vagyok. Nos, azt hiszem ez bőven feszegeti a határaimat!!! Persze nem gond, ennél már ezerszer rosszabb is volt, csupán érzem, hogy grammra pontosan annyit "tettek a vállaimra" az Égiek, amennyit épp éppen elbírok. Tudom, hogy rengeteg feladatom van, ami még megoldásra vár és azt is hiszem, sőt tudom, hogy az összes akadályt kiállom majd! Mert erősnek, kitartónak vagyis fényharcosnak születtem! Világomban minden a legnagyobb rendben van! Szeretek és szeretnek. Ez a legnagyobb kincsem!

Gondolatban néha...

Furcsa, de mostanában egyre több olyan cikk vagy műsor kerül a fókuszba nálam, ami a terhességről szól. Bár 3 éven belül nem áll szándékomban teherbe esni, azért érdekel a téma és izgat a gondolat is. Szerintem ez az én koromban már normálisnak mondható, hiszen tetsileg már évek óta kész vagyok rá, lelkileg pedig 1-2 éve kezdtem megérni. Kíváncsi leszek, hogy amikor itt lesz az ideje, akkor milyen anya lesz belőlem?! Már kis kamasz koromtól rajongtam a babákért és a kis gyerekekért, nem egyszer fordult elő, hogy vigyáztam rájuk és a mai napig, amikor lehetőségem adódik rá, akkor rokonoknál és barátoknál babázom. Nem félek a gondolattól, hogy 3-5-8 év múlva gyermekem lesz, sőt engem kifejezetten felvidít! De először elvégzem az egyetemet és megteremtem a biztos anyagi hátteret, utána majd lehet szó kismamaságról!

http://www.youtube.com/watch?v=uv3VRrUdJoI  - Szinetár Dóra: Milyen szép a világ

7. fejezet az egyik történetemből...

"Hogy van az, hogy ő a gyógyír és egyben a legkárosabb méreg a számomra?! Kinyíltam neki...talán ezért van az, hogy meg tud engem sebezni úgy, ahogyan senki más ezen a rohadt világon. Észre sem veszi, csak amikor kiszaladok a kertbe és folynak a könnyeim. Olyankor persze magát okolja, s akkor érzem a legpocsékabbul magamat, mert nem ezt akartam nála elérni. Sose bántanám, mégis mindig megteszem, méghozzá a reakciómmal! Dühös vagyok és elkeseredett, mert akárhogyan próbálom valami mindig elromlik. Amikor már épp csodálatos lenne, akkor ismét jön az a francos gond és beüt a krach. Pedig Isten látja a szívem és a lelkem, hogy annyira, de annyira szeretem!!! Legszívesebben a nap minden percében elordítanám magam a háztetőnkről. Bármit, csak ne kellene azt látnom, hogy nem védhetem meg magamtól. Mert nem tehetek az ellen, aki vagyok. Legalábbis nem most. Még nincs itt az ideje. Még várnom kell..."

...csak annyit: Köszönöm Neked!

Nehezen tudom szavakba önteni azt, ami most a fejemben és a szívemben van. Ma egy általam nagyon szeretett emberrel volt szerencsém hosszú idő után beszélgetni majd 4 órán keresztül. Sokat jelentett! Biztosan más is érezte már úgy, hogy egy értékes emberre talált rá. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kiegyensúlyozottnak és vidámnak érzem magamat, ha Vele vagyok. Komolyan szerencsésnek tartom magam, hogy a barátjának tekint! 

Szóval köszönöm Neked, hogy vagy és örülök, hogy megtaláltalak, mert nélküled nem lennék ugyanaz az ember! De tényleg! 

S a végére jöjjön egy idézet, mert így kerek a gondolatmenetem: 

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell."

Egy, s más...

Régen jelentkeztem... kicsit elszívott az egyetem. Ma nagyon lírikus hangulatban vagyok, nem tudom, hogy miért. Egyébként este utazom a nagymamámhoz busszal, és nagyon várom már, mert valahogy hiányzik az a a környezet... kicsi koromban sokat időztem a nagyszüleimnél, főként nyaranta. Csodás évek voltak!


A nagyszüleimnél az 5 éves szülinapomon.


Új történetet kezdtem írni...kicsit fiktív és gyerekes, de valami kell, hogy kikapcsoljon. Néha kellemes érzéssel tölt el, ha visszamehetek éveim számában és ismet egy ámbrándozó, tündérekben hívő 10 éves leány lehetek, persze csak ideiglenesen, mondjuk egy történet erejéig.

A barátommal és velem minden rendben van. Már egészen jól összecsiszolódtunk és bár most úgy érzem, hogy nem lehet semmi probléma, de még mielőtt elszólom magamat, inkább csendben figyelek... Sok mindent meg lehet tanulni a párkapcsolatban! Nekem ez eddig csak a javamra vált, de tényleg! Most jól érzem magamat és várom az újabb kihívásokat... tudom, hogy mindig vannak magas- és mélypontok, de egyik nincs a másik nélkül és így tudom értékelni a jót, mert van viszonyítási alapom. Így, ha bárki kérdezi, akkor én mindig azt mondom: " Nem csak a jó és kellemes dolgokat várom, hanem a nehéz, szomorú, embert próbára tévő feladatokat is...hisz így kerek az élet!!!

Zárásként pedig a mai napon, csakúgy random módon beteszek egy idézetet, amit elsőnek találok:

"Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt. "
/Paulo Coelho/

Tudom, jól van így...!

Azt mondta tudja, hogy kész vagyok Vele hosszú párkapcsolatot kialakítani...Honnan tudta? Kötődöm hozzá és megrémiszt, amikor egy kicsit is megingok abban, hogy ez így jól van-e, bár csak pillanatnyi labilitás, mégis ijesztő! Nem akarok nélküle élni! Vele vagyok teljes, és jöhet bármi, míg Ő is úgy gondolja Vele maradok...! Szeretem!

"Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt..."

Fantasztikus volt a Vértestvérek című musical! Nagyon jól éreztem magamat és örültem, hogy találkozhattam aznap Hajnival és Áronnal is. 27-e után együtt elmegyünk majd valamerre vagy feljönnek hozzánk. Alig várom!



Egy jelenet a Vértestvérek című musicalből.



Zajlik az élet...

Múlt hétvégén Nálunk voltak a barátom szülei. Jól éreztük magunkat, sokat programoztunk együtt. Szerintem klasszul sikerült minden.

Mostanában nagyon fáradt vagyok, valószínű ez az a bizonyos őszi fáradtság... majd feltöltöm magamat.

A fősulin épp gyakorlati hetem van és cikket írok a Nem tudok élni nélküled című musicalről, ami a Soproni Petőfi Színházban megy műsoron ebben az évadban. Én már három alkalommal láttam és a lehet megnézem még párszor, mert nagyon tetszik a darab! Imádom a színészeket is, akik játszák!

Ismét vannak feladataim melyeket meg kell oldanom, csak mivel nem vagyok energetikailag a toppon, így elég nehéz bármit is a szokott módon csinálni, és mindent ötször nehezebbnek érzek, mint normál esetben.

Persze tudom, hogy meg fog oldódni, csak nem könnyű ilyenkor...

A lényeg, hogy szeretnek és a szeretet erőt ad!

Nem adom fel!

Tegnapelőtt voltam Bereczki Zoli új CD-jének a dedikációján. Egy élmény volt! Váltottam Vele pár szót, egy közös kép is készült! De a legjobb, hogy emlékezett rám 2 évvel ezelőttről. :-) Nagyon klassz lett a lemeze, imádom a számait, mert érzelmesek, és igazán nekem szólnak!

Ma volt a mélypontom. Sétáltam egyet a közeli parkbe, gondolkodtam. Néha szükségem van arra, hogy magamba legyek. A mélypontjaim arra is jók, hogy felmérjem hol tartok és éppen mi a feladatom, amit meg kell oldani. Ez általában akkor jelent nagyobb gondot, ha több van, mint ebben az esetben. De semmi baj! Rendben leszek, csak egy kis időbe telik. Szükségem van ilyen élményekre is, méghozzá azért, hogy tudjam értékelni az örömöket és a szeretetteljes pillanatokat az életemben!!!

Érzések áradata és impulzus hegyek a színházban...

 Ma, 5 hónap óta először volta a soproni színházban darabot nézni. (Nem tudok élni nélküled musical) Hihetetlenül nagy örömet szerzett nekem ez az egész, hisz már vágytam a 3 évig megszokott légkör, látvány, illat után és főként a nagyon szeretett színészek társasága után! Jól éreztem magamat! Igaz, kissé túlzásba vittem a nevetést, a 2. sorból nagyon intenzív a színészek számára és ez némelyiket zavarta, de a legfontosabbak így is mosolyogva köszöntek vagy jöttek oda előadás után, hogy csak néhány példát említsek: Borbély Kriszti, Sövegjártó Áron, Szabó Ancsi. Nagyon jól esett, hogy ők a ki kellemetlenség ellenére így fogadnak el és nem hallottam Tőlük megrovó szavakat. Egyébként Áron már nagyon hiányzott, mert 4 hónapig nem láttam Őt és e-mailt is nagyon ritkán váltottunk egymással, legszívesebben megöleltem volna Őt, de sokan voltak körülöttünk, így csak 2 puszi fért bele. Megmutatta a néhány hete vett BMW-jét, ami nagyon klasszul néz ki! Kár, hogy keveset tudtunk beszélni, de szegény megint beteg és sietett haza, hogy a holnapi premierre erőt gyűjtsön. Remélem, hogy holnap tudok majd beszélni Vele többet, mert lenne miről, hisz 3 évig Ő volt az egyik fő beszélgetőpartnerem és mindig nagyon jókat dumáltunk illetve hasznos tanácsokkal látott el, mindezt szeretettel a hangjában. Várom a holnapot! nagyon mozgalmas lesz, nem csak  a premier előadás miatt...!

Ahogy mindenkinek a legjobb!

Telnek a napok és minden olyan, mintha mindig ezt csináltam volna, úgy értem, hogy főiskola, a barátommal való együttélés, a pesti mindennapi közlekedés... Kiegyensúlyozott vagyok és jól érzem magamat az új környezetben. Bár még az első vizsgaidőszakon sem vagyok túl, tudom, hogy rendben fog az is menni és minden tárgyból sikeresen levizsgázom!


Az élet mindig úgy alakul, hogy  megtanuljunk egymással bánni, szeretni a másikat szívből és segít, hogy értékelni tudjuk azt, amink van!


Hétvégén végre találkozom Áronnal, Hajnival és a többi rég nem látott és nagyon szeretett színésszel. Nagyon várom, mert már hihetetlenül hiányoznak már!


"Mindig az a jó, amit szeretettel művelünk. Voltaképpen csak addig is élünk, míg valamit becsesnek érzünk."

Spirituális utam is van...

Én

Kicsit spirituális témába fogok most... Néhány napja átléptünk egy ún. kegyeleti időszakba, ez azt jelenti, hogy vége a nagy megpróbáltatásoknak, mostantól rendeződnek a dolgaink, persze ettől még lesznek kisebb-nagyobb megoldandó feladataink, viszont ezek már korántsem annyira embert próbálóak, mint az eddigiek. Úgy érzem teljesítettem minden feladatot, ami erre az időre ki volt tűzve elém! Érzem, hogy rendben van és lesz minden az életemben. Nyugalom, szeretet és öröm vesz körül. Bár sose könnyű a változás és néha visszahőkölök az újtól, de ez nem azt jelenti, hogy nem fogom sikeresen teljesíteni, amit elém raknak. Szerelemben is vannak és lesznek is kihívások, amik arra szolgálnak, hogy megerősítsék a szerelem érzését. Teljesnek érzem az életemet és úgy érzem mindenre képes vagyok. A rezgésszintem magasabban van, mint a legtöbb embernek, ezért azt vettem észre, hogy szeretnek a közelembe lenni, próbálnak (bár nem tudatosan) leszívni, bár ez ellen könnyen tudok védekezni. Tudom, hogy mindig minden úgy van, ahogy mindenki számára a legjobb. Meglehet, hogy naiv optimista vagyok, de hosszú távon megéri, tényleg! Persze, amíg meg nem tapasztalja az ember, addig nem hiszi el... sem ezt a tényt, sem más egyebet. Nem baj. A legfontosabb, hogy mindig őszinték legyünk, legfőképpen önmagunkhoz!

Tiszta gondolkodás...tisztán érzés.

Igaz, hogy ma már írtam egy bejegyzést. De mivel magamban vagyok most itthon, így több időm van gondolkodni. Mindenféléről. Ilyenkor tudom elengedni igazán magamat, felmérem a feladatokat mind lelki, mind szellemi téren. Ma sírtam is. Szeretek sírni, mert felszabadít és megkönnyebbülök utána. Nehergóval való kapcsolatomról is gondolkodtam... Úgy gondolom jó, hogy Vele vagyok együtt, szeretem egyre jobban és eléggé egy hullmámhosszon vagyunk. Nem akarok arra gondolni mi lesz majd, ha ez megváltozik. Tulajdonképpen nem akarom, hogy bármi is változzon rossz irányba közöttünk. Szeretem Őt! Eszméletlen az érzés, ami bennem van Irántam a nap minden pillanatában. Nem tudom pontosan leírni mit érzek. Nem egy érzés, hanem érzések egyvelege, mint szerelem, szeretet, bizalom, nyugalom, boldogság, izgatottság. Ha nincs velem hiányzik és nagyon várom, hogy haza jöjjön. Ugyanakkor jó magamban lenni néha, mert így rendezhetem a gondolataimat és egyébként is szeretek néha magamban lenni! A lényeg, hogy az életem ezen területe teljes mértékben rendben van! Más része pedig hamarosan megoldódik, hiszem, sőt tudom!

A holnap másé már- Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra

Nagyon szeretem ezt a dalt!

http://www.youtube.com/watch?v=CYGnCYeHykE&feature=PlayList&p=8D2754772BB5A524&index=0&playnext=1

Jó és rossz. Egyik nincs a másik nélkül!

Tegnap, illetve ma hajnalban bulizni voltam a Morrison's-ban Nikivel és Tinával. Nagyon jól éreztem magamat! Nem leszek az a nagy bulizós, de azért havonta egyszer-kétszer szívesen megyek majd.

Áron nem írt vissza a 7.-i emailemre, de iwiw-en járt fenn tegnap. Nem értem! Nem tudom eldönteni, hogy bosszant, elszomorít vagy csalódottságot ébreszt bennem az, hogy nem képes 2 sort írni... Amikor 3 évig hetente egyszer, adott esetben többször is találkoztunk a színázban meg néha még azon kívül is. Annyira örülnék, ha végre hallatna magáról! De sem Őt, sem Hajnit nem akarom zavarni. Viszont már nagyon hiányoznak!!! Bárcsak láthatnám Őket!

Menj tovább!

Megkezdtem főiskolai tanulmányaimat. Már előre látom, hogy keményen kell majd tanulnom. De a társaság eddig jó, már van 4-5 ember, akikkel együtt járunk ide-oda. Tényleg egy teljesen más világ. Még nem szoktam meg teljesen, hiányoznak a régi szokásaim, a régi életvitelem, a soproni szeretteim, ugyanakkor szabadnak érzem magamat, mégis a szabadság nem minden. Szóval most a taunlásé a főszerep, illetve fontos mellette az, hogy kialakítsam itt is a baráti körömet. Azt hiszem ez nem lesz nehéz!

Pesten vagyok, végre!

Tegnapelőtt költöztünk fel Pestre albérletbe. Nagyon jól érzem itt magamat, már most. Szabadság! Ez most a legerősebb érzésem, és nagyon élvezem, van pár ember, akit azért nem láthattam eddig, mert Sopronban laktam. Vannak itt barátaim és jó lesz végre Velük is összejárni! :-) Lassan kezdődik a fősuli, azt is izgatottan várom, persze nem annyira a tanulás részét, mint inkább a társaságot. Egy teljesen más élet, és rengeteg újdonság. A változás időszaka ez számomra és teljes mellszélességgel, rugalmas lélekkel állok elébe! Pesten sok lehetőség van számomra, és csupán ki kell használnom az adottságaimat, illetve meg kell találnom egy részét még. Szóval most épp a pillanatnak élek és igyekszem kiélvezni mindet, amennyire csak lehet! Keep smiling! ;-)

Apró események.

Hajnival és Áronnal a 17. szülinapomon.

Történt egy, s más a napokban... Igyekszem mindenről röviden beszámolni. 24-én vettünk pár ruhát még az egyetemre, feloldottam a lekötést a hitelkártyámon, így szabadon vehetek fel pénzt, persze bizonyos korlátok között. 25-én a névnapomon a Szerelmemmel voltam Eisenstadt-ban sétálni, fagyizni meg nézelődni. Élveztem! 26-án pakolásztam még a szobámban, meg Nehergóval beszélgettem. Tegnap nőgyógyásznál voltam, nem szeretek odajárni... de inkább nem részletezem. Minden rendben volt egyébként. Aztán Lináról is szó esett a párom és köztem, úgy gondolom mindent meg tudtunk beszélni. Ez igazán jó, mert megnyugodtam, most már végleg, azt hiszem! 3 nap és költözöm Pestre. Hamarosan a fősuli is kezdődik. Nagyon várom már! Áronék elfelejtették a névnapomat... csalódott vagyok, de ha figyelembe veszem azt, hogy az "Érzelmi változások nyara" van, akkor tudom, hogy így van jól és ennek is oka van. Lehet, hogy már nincs "dolgom" Velük többé? Kiderül, hamarosan. Azt mondja a mondás, hogy: "Ha szereted, akkor el kell engedned, ha ők is szeretnek, akkor visszajönnek hozzád." Viszont egy furcsa dolog van ebben az egészben... hogy Velük kapcsolatban most nem érzek olyan erős hiányérzetet, mint régen. Azért még nagyon vágyom utánuk, de szerencsére nem az a sajgó érzés, így elviselhetőbb. (Bárcsak olvasnák ezt a bejegyzést egyszer!) Egy biztos: Új élet kezdődik....!  

Ahogy lesz, úgy lesz...

A 19. szülinapomon a szüleimmel.

Azt hiszem ma tudatosult bennem, hogy valóban elköltözöm itthonról. 8 nap múlva már Pesten leszek. Hiányozni fog minden! De persze jó is lesz...csak furcsa, és új. Anya úgy látom már elfogadta ezt az egészet. Apa viszont most kezdi felfogni a dolgokat, és nagyon rosszul reagál minderre. Ingerlékeny, semmi nem tetszik neki, amit mondunk vagy csinálunk. Nemrég "megtiltotta", hogy kimondjuk azt a 2 szót, hogy: "egó" és "önsajnálat". Ez a kettő illik Rá ugyanis legtöbbször... ezért Anyával gyakran szoktuk mondogatni Neki. Tisztára kifordult önmagából. Eddig sem volt igazi apja-lánya viszony a miénk, mostanság már hírből sem hasonlít. Nem tudom, hogy bánom-e egyáltalán. Egész kicsi koromtól nem érzem azt a fajta, odaadást és megértést, amit egy apától el lehetne várni. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy rossz apa, mert nem így van. Csak nincs olyan szoros viszonyunk, amilyet el tudnék képzelni és, ami harmonikus lenne. A mai napig az számára a legfontosabb, hogy tiszteljem... bevallom ezzel hadi lábon állok, mert nem tudom hogy adhatnám meg neki, ha nem érdemli ki. Mindig valamivel elrontja a renoméját. Igazából odáig fajult ez a dolog, hogy szinte idegennek érzem őt. Remélem, egy nap ez megváltozik... elvégre a remény hal meg utoljára. Visszatérve a költözéshez... Nagyon várom már, de ugyanakkor kicsit tartok is tőle. Nem tudom mi lesz és ezt sose szeretem. Mármint azt, ha nem tudtam, mi a következő lépés vagy éppen azt, hogyan reagálok egy-egy adott élethelyzetre. Bár úgyis kiderül előbb vagy utóbb.

Végezetül egy idézet:

 "Az otthon nagyon erős szó; egy mágus sem beszélt, és egy szellem sem válaszolt ennél nagyobb erővel. Minden varázslatnál erősebb ez a szó és ez a név."
/Charles Dickens/

Különös hétvége...

Izgalmas volt a péntek, amit a barátommal és a családjával töltöttem. Nagyon jól éreztem magamat Locsmándon Velük! Ismét közelebb kerültünk Nehergóval egymáshoz. Jó érzéssel tölt el ez a gondolat! Szombaton Linához mentünk Börcsre. Remekül szórakoztunk ott is, társasoztunk, táncoltunk legalábbis megpróbáltuk. Aztán éjjel furcsa, természetfeletti, élmény, inkább "sokk" ért engem illetve bennünket. Nagyon félelmetes volt és komolyan megijedtem, de visszatértem közéjük. Visszahoztak. És nem tudom, hogy ez nekik mit jelent, de nekem nagyon sokat! Sose leszek elég hálás nekik, hogy velem voltak és segítettek. Lina! Nehergó! Szeretlek Titeket!! 

Sokat tanultam ebből az eseményből. Kezdem érezni, hogy jelentek valamit valakinek/valakiknek. Ez fontos, úgy érzem. A színház nélkül ez nem volt meg...de most ismét szeretet ölel körül és ez igazán megnyugtató, s végtelen örömmel tölt el. Lina egyébként egy nagyon kedves, vidám és melegszívű lány, aki kicsit, de csak egészségesen gonosz is. Bízom benne, hogy sokáig lesz dolgunk egymással! Örülök, hogy elém sodorta Őt is a sors! S megint ott vagyunk, hogy a szeretet a legfontosabb és erről nap, mint nap megbizonyosodom! Köszönöm a szeretetet! Köszönöm, hogy van, akiket szerethetek! Veletek! Együtt, s külön. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!

Gyerünk, útra fel...

Tegnap feljött a barátom és a szüleimmel közösen megbeszéltük a pesti albérlettel kapcsolatos dolgokat. Teljesen rendben ment minden. És este eljutottam addig a pontig, hogy most már nem tudnám fájdalom nélkül elengedni Őt. Nem mintha szükség lenne arra, hogy ezt tegyem. Csupán konstatáltam, hogy ez a pont is elérkezett. Mert mindig van egy pont... Énekeltem is Neki. Nem tudom miért, de szeretem, ha ott van, amikor énekelek. Megnyugtat a jelenléte. Ma is közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, mutattam neki kis gyerekkori fotókat és megnéztük együtt az 1 éves szülinapomat DVD-n... Egy dalszöveg jár folyamatosan a fejemben, ha Őrá gondolok: "Én Tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám. Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált. Nekem nem kell más, csak egy pillantás, ha elkísérsz, nekem Tőled lesz szép a világ." Erről jut eszembe, még nincs közös dalunk. Majd lesz. Megtanítom majd táncolni is, bár nem tudom, hogyan segíthetnék Neki, hogy ellazuljon, mert minden más képessége megvan a tánchoz, csak a lazaság hiányzik. De kigondolok valamit. Szerintem a meditáció sokat fog Neki segíteni! Alig várom a költözést. 13 nap múlva irány Pest! Yeah!!! A szobám már 90%-ban készen áll az indulásra. Várakozással teli napok ezek. Ja, egyébként levágattam a hajamat. Alig súrolja a vállamat. Nekem tetszik és Nehergónak is. Végre nem kell, hogy hosszú legyen... csak a színház miatt volt rá szükség. Bár nagyon hiányzik  a színpad...! És főleg a színészek, néhányan közülük különösen!!! Most azonban egy új élet kezdődik. Vágyak, álmok, kihívások és célok azok vannak és lesznek. Szeretek és szeretve vagyok! Úgy gondolom a szeretetnél nagyobb ajándék nincs az életben! I guess!

Próbatételek újra meg újra...

A család. Ballagásomkor.

Ma igazán kemény napom volt. Dúl a harc a szüleimmel, folyamatosan csiszoljuk egymást és próbálunk igazodni a hamarosan előálló új élethelyzethez. Nagyon nehéz mindannyiunk számára. S bár úgy érzem, hogy kevés vagyok ehhez a feladathoz, mégis muszáj erőt vennem magamon és végigcsinálni. Elszakadni a régi életemtől, a családomtól (igaz, csak részben) az embert próbáló dolog. Várom ugyan a pesti életet, de hiányozni fog a soproni környezet, az itteni emberek. Ha nem lenne Nehergó, akkor kevésbé lenne értelme ennek az egész költözésnek és a szüleim is jobban aggódnának értem. Jó érzés, hogy van egy családi hátterem, ami ugyan nem mindig a legharmonikusabb és előfordul, hogy rettenetesen ki tudnak borítani idegileg, de azért mégis össze kell tartanunk. Annyi biztos, hogy szép kis tanulási folyamat ez nekünk, de biztos vagyok benne, hogy mindhárman sikeresen teljesítjük és amikor itt lesz az ideje, akkor el tudjuk engedni egymást. Addig is zajlik a pakolás, mert augusztus végén költözöm Pestre. Hatalmas dobozok és kupacok vannak a szobámban... minden nap legalább 3-4 órát dobozolok és zacskózom be a dolgokat, amik jönnek velem Pestre. Izgalmas, idegtépő és új... 3 szóban így írnám le, ami a napokban zajlik. De minden megoldódik, és végül úgy lesznek majd a dolgok, ahogy mindenki számára a legjobb!

Golsfest...és ami vele jár.

Augusztus 14-én egész nap illetve 15-én hajnalban is Ausztriában tartózkodtam a Golser Volksfest-en. A Playboys zenekar játszott, és a barátom volt az egyik technikusa a zenekarnak. Érdekes emberekkel találkoztam. Ottonak hívták az egyiket, akivel egész jól elbeszélgettem, csak kissé zavart az, hogy mindig hozzám ért. Túlságosan közvetlen volt. Egyébként az egész rendezvény egy falusi búcsúra hasonlított, csak nagyobb kiadásban. Őrület mennyi árus és vidámparkos gépezet állt kinn. Kaptam a barátomtól egy karkötőt, amin ásványok és rézcsengettyűk vannak illetve ezüst fülbevalót, álarcosat és tündéreset. Nagyon örültem Nekik! Nem akármilyen alkalomból kaptam ám ajándékot. Ugyanis egy hónaposak lettünk aznap! Furcsa, mert számomra olyan érzés ez a kapcsolat Vele, mintha már hosszabb ideje lennénk együtt. Egymásra vagyunk hangolódva annak ellenére, hogy teljesen más, szinte két külön világ vagyunk. Mindkettőnknek van mit tanulnia a másiktól, és ezt egyikünk sem bánja, ami igazán klassz. Ez az ausztriai kiruccanásból is látszott. Sokat beszélgettünk és ismételten csiszoltunk egymáson... főként Ő rajtam. Hajnali 1 körül aludtam a karjaiban egy kicsit, és félálomban szerinte vicces és tetszik Neki, amikor ilyen vagyok. Mármint vontatottan és más hangsúllyal beszélek, mint egyébként és bármit kérdez válaszolok rá őszintén, csak miután felébredtem nem emlékszem mit mondtam. Érdekes. Majd hajnali 2 után végzett a zenekar és Nehergónak illetve Horinak össze kellett pakolnia a színpadi cuccokat... hajnali fél 5-re végeztek is. Én addigra teljesen ki voltam készülve. Olyan voltam, mint egy alvajáró, vicces dolgokat mondtam állítólag és sokat nevettem, gyakorlatilag mindenen. Aztán hajnali 6-ra haza is értünk. Sokáig aludtam. Majd délután ismét találkoztunk egy kerékpározás erejéig. Élveztem ezt is. Tulajdonképp nincs olyan dolog, amit Vele ne lenne jó csinálni! Szeretek Vele lenni, akárhol is legyen az.

Hát, akkor vágjunk bele...

Megkezdem életem első blogját. Fogalmam nincs mennyi időm lesz, de egy biztos, hogy klassz lesz. Minden pillanat, ami valaha fontos volt itt megelevenedik egy olvasás erejéig. Új élet küszöbén állok. Tele megoldandó és megoldható feladatokkal, amik ellátnak tapasztalattal bőven és tudom, hogy mind-mind gazdagabbá tesz engem majd, mind szellemi, mind érzelmi téren. Szóval tele lelkesedéssel, kíváncsisággal és álmokkal indulok neki a nagy világnak. Bízom benne, hogy lesz elég erőm és kitartásom, hogy végigcsináljam mindazt, ami rám vár. Szerelemmel fűszerezve minden könnyebb, nemde?!