Ma, 5 hónap óta először volta a soproni színházban darabot nézni. (Nem tudok élni nélküled musical) Hihetetlenül nagy örömet szerzett nekem ez az egész, hisz már vágytam a 3 évig megszokott légkör, látvány, illat után és főként a nagyon szeretett színészek társasága után! Jól éreztem magamat! Igaz, kissé túlzásba vittem a nevetést, a 2. sorból nagyon intenzív a színészek számára és ez némelyiket zavarta, de a legfontosabbak így is mosolyogva köszöntek vagy jöttek oda előadás után, hogy csak néhány példát említsek: Borbély Kriszti, Sövegjártó Áron, Szabó Ancsi. Nagyon jól esett, hogy ők a ki kellemetlenség ellenére így fogadnak el és nem hallottam Tőlük megrovó szavakat. Egyébként Áron már nagyon hiányzott, mert 4 hónapig nem láttam Őt és e-mailt is nagyon ritkán váltottunk egymással, legszívesebben megöleltem volna Őt, de sokan voltak körülöttünk, így csak 2 puszi fért bele. Megmutatta a néhány hete vett BMW-jét, ami nagyon klasszul néz ki! Kár, hogy keveset tudtunk beszélni, de szegény megint beteg és sietett haza, hogy a holnapi premierre erőt gyűjtsön. Remélem, hogy holnap tudok majd beszélni Vele többet, mert lenne miről, hisz 3 évig Ő volt az egyik fő beszélgetőpartnerem és mindig nagyon jókat dumáltunk illetve hasznos tanácsokkal látott el, mindezt szeretettel a hangjában. Várom a holnapot! nagyon mozgalmas lesz, nem csak a premier előadás miatt...!
