Igaz, hogy ma már írtam egy bejegyzést. De mivel magamban vagyok most itthon, így több időm van gondolkodni. Mindenféléről. Ilyenkor tudom elengedni igazán magamat, felmérem a feladatokat mind lelki, mind szellemi téren. Ma sírtam is. Szeretek sírni, mert felszabadít és megkönnyebbülök utána. Nehergóval való kapcsolatomról is gondolkodtam... Úgy gondolom jó, hogy Vele vagyok együtt, szeretem egyre jobban és eléggé egy hullmámhosszon vagyunk. Nem akarok arra gondolni mi lesz majd, ha ez megváltozik. Tulajdonképpen nem akarom, hogy bármi is változzon rossz irányba közöttünk. Szeretem Őt! Eszméletlen az érzés, ami bennem van Irántam a nap minden pillanatában. Nem tudom pontosan leírni mit érzek. Nem egy érzés, hanem érzések egyvelege, mint szerelem, szeretet, bizalom, nyugalom, boldogság, izgatottság. Ha nincs velem hiányzik és nagyon várom, hogy haza jöjjön. Ugyanakkor jó magamban lenni néha, mert így rendezhetem a gondolataimat és egyébként is szeretek néha magamban lenni! A lényeg, hogy az életem ezen területe teljes mértékben rendben van! Más része pedig hamarosan megoldódik, hiszem, sőt tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése