"És egy eltévedt angyal elrabol az árnyaidtól..."

Megnéztem Az angyalok városa című filmet. Még sosem láttam és úgy gondolom, hogy le kell írnom milyen gondolataim támadtak a filmmel kapcsolatban. Nagyon életszerű volt az egész és kicsit ijesztő. Hiszek az angyalokban és a fenti világban, így még jobban elhittem, amit a film közölni akart. Azt, hogy az életben semmi nem úgy alakul, ahogyan mi tervezzük, mert van egy felsőbb akarat, ami mindent irányít. És hiába létezik, a filmben annyiszor említett szabad akarat, mi akkoris korlátok közé vagyunk szorítva. Remélem, ha egy napon majd velem történik valami olyan, mint Set-tel, akkor kellőképpen erős leszek ahhoz, hogy átvészeljem, elfogadjam és túllépjek rajta. Nem ez az első alkalom, hogy elgondolkodtam azon, vajon tényleg van-e igaz szerelem, ami örökké tart?! Remélem egy napon megtudom a választ, de nem úgy ahogyan a filmben a főhős. Habár kitudja mit hoz a sors? Mindenesetre én csak annyit kérek mindig az égiektől, hogy legyen időm felkészülni lelkiekben arra, ami rám vár, csak hagyjanak időt az elfogadására és akkor talán, mondom talán könnyebb lesz. Hát, ennyi lenne a film ihlette gondolatáradat. A többit az élet szövi tovább...