Próbatételek újra meg újra...

A család. Ballagásomkor.

Ma igazán kemény napom volt. Dúl a harc a szüleimmel, folyamatosan csiszoljuk egymást és próbálunk igazodni a hamarosan előálló új élethelyzethez. Nagyon nehéz mindannyiunk számára. S bár úgy érzem, hogy kevés vagyok ehhez a feladathoz, mégis muszáj erőt vennem magamon és végigcsinálni. Elszakadni a régi életemtől, a családomtól (igaz, csak részben) az embert próbáló dolog. Várom ugyan a pesti életet, de hiányozni fog a soproni környezet, az itteni emberek. Ha nem lenne Nehergó, akkor kevésbé lenne értelme ennek az egész költözésnek és a szüleim is jobban aggódnának értem. Jó érzés, hogy van egy családi hátterem, ami ugyan nem mindig a legharmonikusabb és előfordul, hogy rettenetesen ki tudnak borítani idegileg, de azért mégis össze kell tartanunk. Annyi biztos, hogy szép kis tanulási folyamat ez nekünk, de biztos vagyok benne, hogy mindhárman sikeresen teljesítjük és amikor itt lesz az ideje, akkor el tudjuk engedni egymást. Addig is zajlik a pakolás, mert augusztus végén költözöm Pestre. Hatalmas dobozok és kupacok vannak a szobámban... minden nap legalább 3-4 órát dobozolok és zacskózom be a dolgokat, amik jönnek velem Pestre. Izgalmas, idegtépő és új... 3 szóban így írnám le, ami a napokban zajlik. De minden megoldódik, és végül úgy lesznek majd a dolgok, ahogy mindenki számára a legjobb!