Valamit mindketten elfeljetettünk!

Még hozzá azt, hogy milyen is volt egymás nélkül! Újra olvastam a végtelennek tűnő e-mailjeinket, amiket a nyáron küldtünk egymásnak, amikor 3 hétig külön voltunk és arra jöttem rá, hogy túlságosan is készpénznek vesszük a másik jelenlétét. Nincs ötletem hogyan tudnánk rajta változtatni, de valahogyan mindenképp kellene! Bár lehet, hogy csak én érzem így! Mindenesetre most  bővelkedek feladatokban és igyekszem őket megoldani minél hamarabb, mert nem szeretem azt, amikor túlságosan sok felé kell figyelnem egyszerre!
Itt egy e-mail szövege komment nélkül:

 

Én vagyok a denevér és Te vagy a barlang,

Én vagyok a zene a benned lévő zajban.

Én vagyok a napfény és Te vagy a félhold,

Te vagy, ami lesz és én az, ami rég volt.

Én vagyok az ördög, aki kísérti a lelked,

Én vagyok a makacs és Te az, aki enged.

Én törődök a lélekkel, Te pedig a testtel,

Te vagy, aki tanul és én vagyok a mester.

 

Ébredj, vár egy új világ,

A hajnal végre ránk talál,

Álmod a reggel tépi szét,

Az élet nem egy lányregény.

 

Én vagyok a hullám, s Te vagy ott a part,

Néha meg-megszédülök, de Te vagy, aki tart.

Én vagyok a bűnös és Te az, aki vallat,

Te vagy a folyó seb és én benned a varrat.

Én vagyok a méhecske és Te vagy a kaptár,

Élveznéd, ugye, ha friss mézet kapnál.

Te vagy a faodú és én vagyok a harkály,

Mindent megtennék érted, ha menedéket adnál.

 

 

Mi a jó megoldás?

Ismét egy hullámvölgy kellős közepén vagyok. Nem tudom, hogy miért, de egyre ijesztőbbek ezek a mélypontok. Annyira vágyom arra, hogy jó legyen minden, hogy a legjobban cselekedjek! És akkor mindig jön valami, ami nem úgy van, ahogy képzelem és azt hiszem, hogy képes vagyok minden negatív érzelem nélküle elfogadni, de aztán rájövök, hogy csak áltatom magamat. Olyan jó volna, ha erősebb lennék lelkileg! Ha nem okoznék másnak kételyt, zavart, dühöt, csalódást vagy bármit. Igen, meg akarok neki felelni... és akkor mi van?!! Te talán nem voltál még úgy, hogy annak, akit nagyon szeretsz a kedvében akarsz járni bármi áron?! 
Az egyre növő feszültség a vizsgák miatt szintén rásegít erre... Bárcsak biztosan tudnám, hogy ez az egész, ahogyan most én reagálok a dolgokra, nem rengeti őt meg semmilyen tekintetben. De nem tudhatom és ez nagyon megrémiszt! Már nem vagyok biztos semmiben, csak az érzelmeimben iránta!
Segíts, Te Mindenek Ura ott fenn! Kérlek!