Apró események.

Hajnival és Áronnal a 17. szülinapomon.

Történt egy, s más a napokban... Igyekszem mindenről röviden beszámolni. 24-én vettünk pár ruhát még az egyetemre, feloldottam a lekötést a hitelkártyámon, így szabadon vehetek fel pénzt, persze bizonyos korlátok között. 25-én a névnapomon a Szerelmemmel voltam Eisenstadt-ban sétálni, fagyizni meg nézelődni. Élveztem! 26-án pakolásztam még a szobámban, meg Nehergóval beszélgettem. Tegnap nőgyógyásznál voltam, nem szeretek odajárni... de inkább nem részletezem. Minden rendben volt egyébként. Aztán Lináról is szó esett a párom és köztem, úgy gondolom mindent meg tudtunk beszélni. Ez igazán jó, mert megnyugodtam, most már végleg, azt hiszem! 3 nap és költözöm Pestre. Hamarosan a fősuli is kezdődik. Nagyon várom már! Áronék elfelejtették a névnapomat... csalódott vagyok, de ha figyelembe veszem azt, hogy az "Érzelmi változások nyara" van, akkor tudom, hogy így van jól és ennek is oka van. Lehet, hogy már nincs "dolgom" Velük többé? Kiderül, hamarosan. Azt mondja a mondás, hogy: "Ha szereted, akkor el kell engedned, ha ők is szeretnek, akkor visszajönnek hozzád." Viszont egy furcsa dolog van ebben az egészben... hogy Velük kapcsolatban most nem érzek olyan erős hiányérzetet, mint régen. Azért még nagyon vágyom utánuk, de szerencsére nem az a sajgó érzés, így elviselhetőbb. (Bárcsak olvasnák ezt a bejegyzést egyszer!) Egy biztos: Új élet kezdődik....!  

Ahogy lesz, úgy lesz...

A 19. szülinapomon a szüleimmel.

Azt hiszem ma tudatosult bennem, hogy valóban elköltözöm itthonról. 8 nap múlva már Pesten leszek. Hiányozni fog minden! De persze jó is lesz...csak furcsa, és új. Anya úgy látom már elfogadta ezt az egészet. Apa viszont most kezdi felfogni a dolgokat, és nagyon rosszul reagál minderre. Ingerlékeny, semmi nem tetszik neki, amit mondunk vagy csinálunk. Nemrég "megtiltotta", hogy kimondjuk azt a 2 szót, hogy: "egó" és "önsajnálat". Ez a kettő illik Rá ugyanis legtöbbször... ezért Anyával gyakran szoktuk mondogatni Neki. Tisztára kifordult önmagából. Eddig sem volt igazi apja-lánya viszony a miénk, mostanság már hírből sem hasonlít. Nem tudom, hogy bánom-e egyáltalán. Egész kicsi koromtól nem érzem azt a fajta, odaadást és megértést, amit egy apától el lehetne várni. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy rossz apa, mert nem így van. Csak nincs olyan szoros viszonyunk, amilyet el tudnék képzelni és, ami harmonikus lenne. A mai napig az számára a legfontosabb, hogy tiszteljem... bevallom ezzel hadi lábon állok, mert nem tudom hogy adhatnám meg neki, ha nem érdemli ki. Mindig valamivel elrontja a renoméját. Igazából odáig fajult ez a dolog, hogy szinte idegennek érzem őt. Remélem, egy nap ez megváltozik... elvégre a remény hal meg utoljára. Visszatérve a költözéshez... Nagyon várom már, de ugyanakkor kicsit tartok is tőle. Nem tudom mi lesz és ezt sose szeretem. Mármint azt, ha nem tudtam, mi a következő lépés vagy éppen azt, hogyan reagálok egy-egy adott élethelyzetre. Bár úgyis kiderül előbb vagy utóbb.

Végezetül egy idézet:

 "Az otthon nagyon erős szó; egy mágus sem beszélt, és egy szellem sem válaszolt ennél nagyobb erővel. Minden varázslatnál erősebb ez a szó és ez a név."
/Charles Dickens/

Különös hétvége...

Izgalmas volt a péntek, amit a barátommal és a családjával töltöttem. Nagyon jól éreztem magamat Locsmándon Velük! Ismét közelebb kerültünk Nehergóval egymáshoz. Jó érzéssel tölt el ez a gondolat! Szombaton Linához mentünk Börcsre. Remekül szórakoztunk ott is, társasoztunk, táncoltunk legalábbis megpróbáltuk. Aztán éjjel furcsa, természetfeletti, élmény, inkább "sokk" ért engem illetve bennünket. Nagyon félelmetes volt és komolyan megijedtem, de visszatértem közéjük. Visszahoztak. És nem tudom, hogy ez nekik mit jelent, de nekem nagyon sokat! Sose leszek elég hálás nekik, hogy velem voltak és segítettek. Lina! Nehergó! Szeretlek Titeket!! 

Sokat tanultam ebből az eseményből. Kezdem érezni, hogy jelentek valamit valakinek/valakiknek. Ez fontos, úgy érzem. A színház nélkül ez nem volt meg...de most ismét szeretet ölel körül és ez igazán megnyugtató, s végtelen örömmel tölt el. Lina egyébként egy nagyon kedves, vidám és melegszívű lány, aki kicsit, de csak egészségesen gonosz is. Bízom benne, hogy sokáig lesz dolgunk egymással! Örülök, hogy elém sodorta Őt is a sors! S megint ott vagyunk, hogy a szeretet a legfontosabb és erről nap, mint nap megbizonyosodom! Köszönöm a szeretetet! Köszönöm, hogy van, akiket szerethetek! Veletek! Együtt, s külön. Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!