Nem szabad sírni a színpadon... a nézőnek kell a nézőtéren! Nem a színésznek a színpadon...
Nem jó, még egyszer... támaszd meg azt a hangot! Gyakorlás és évek! Ennyi kell, hogy azt mondják: "...igen, ez már valami..."
Ja, és kell hozzá saját stílus. Mert minden számhoz csak ÉN kellek! Nem egy másik előadó stílusát kell átvennem, hanem a sajátomat kell megalkotni. Minden dalban magamból adni egy darabot, mert akkor lesz igazán az enyém, és akkor fog tetszeni annak, aki hallja.
Mert én vagyok benne és nem más!
Tenni akarok és megmutatni olyat, amit még nem tudok. Ó, bár lenne egy időgépem...! Bárcsak sikerülne magamon felül kerekedni!
Tenni akarok és megmutatni olyat, amit még nem tudok. Ó, bár lenne egy időgépem...! Bárcsak sikerülne magamon felül kerekedni!
A problémában el van rejtve a megoldás... könnyű mondani, de megtalálni már kevésbé!
Az idő szorít... pár hét és bummm!... robbannia kell vagy akkor hagyjuk is a fenébe!
Csend van... nem akarom hallani a hangomat. Minek? Úgy se jó!
De mégis... van benne valami, csak az a valami, még nem eléggé került előtérbe. És mikor fog?
Olyan kérdések és feltevések, amikre nincs válasz, nincs megoldás. Ha lesz, nem tudom, hogyan fogadom, egyáltalán befogadom-e vagy semmi nem lesz belőle?!
Várni kell... jönni fog, csak türelem! Csak ne lenne mindig ilyen nehéz!
