Gyerünk, útra fel...

Tegnap feljött a barátom és a szüleimmel közösen megbeszéltük a pesti albérlettel kapcsolatos dolgokat. Teljesen rendben ment minden. És este eljutottam addig a pontig, hogy most már nem tudnám fájdalom nélkül elengedni Őt. Nem mintha szükség lenne arra, hogy ezt tegyem. Csupán konstatáltam, hogy ez a pont is elérkezett. Mert mindig van egy pont... Énekeltem is Neki. Nem tudom miért, de szeretem, ha ott van, amikor énekelek. Megnyugtat a jelenléte. Ma is közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, mutattam neki kis gyerekkori fotókat és megnéztük együtt az 1 éves szülinapomat DVD-n... Egy dalszöveg jár folyamatosan a fejemben, ha Őrá gondolok: "Én Tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám. Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált. Nekem nem kell más, csak egy pillantás, ha elkísérsz, nekem Tőled lesz szép a világ." Erről jut eszembe, még nincs közös dalunk. Majd lesz. Megtanítom majd táncolni is, bár nem tudom, hogyan segíthetnék Neki, hogy ellazuljon, mert minden más képessége megvan a tánchoz, csak a lazaság hiányzik. De kigondolok valamit. Szerintem a meditáció sokat fog Neki segíteni! Alig várom a költözést. 13 nap múlva irány Pest! Yeah!!! A szobám már 90%-ban készen áll az indulásra. Várakozással teli napok ezek. Ja, egyébként levágattam a hajamat. Alig súrolja a vállamat. Nekem tetszik és Nehergónak is. Végre nem kell, hogy hosszú legyen... csak a színház miatt volt rá szükség. Bár nagyon hiányzik  a színpad...! És főleg a színészek, néhányan közülük különösen!!! Most azonban egy új élet kezdődik. Vágyak, álmok, kihívások és célok azok vannak és lesznek. Szeretek és szeretve vagyok! Úgy gondolom a szeretetnél nagyobb ajándék nincs az életben! I guess!