Káosz egy szentimentalista világban. Egyensúly a realistában. Forog a Föld, de semmi sem változik. Látszólag. A szerelem állandó vagy tán ez is ugyan úgy megtéveszt. Semmi sem az, aminek látszik. Egy dallam, ami újra és újra megszólal a fejemben. Egy szöveg, ami passzol hozzám. Egy álom, ami éjjelente rám talál. Mindaz a kuszaság, ami jellemző, megtalál. Nincs értelme annak, amit mondok, mert nem akarom, hogy értelme legyen. Össze-vissza beszélek és sokszor magam sem értem. Akkor más hogyan érthetne engem, hogyan ismerhetne, ha én se értem gyakran magamat... Ha énekelek, akkor értelmesebb talán minden.Legalábbis úgy hiszem.
"You say I'm just impossible
Totally unpredictable
I'm just a girl get used to it
No big deal
You can't change me why would you try?
I'm no angel but I can make you smile
And that's the way it is
That's just the way I am..."
Totally unpredictable
I'm just a girl get used to it
No big deal
You can't change me why would you try?
I'm no angel but I can make you smile
And that's the way it is
That's just the way I am..."
