Nehezen tudom szavakba önteni azt, ami most a fejemben és a szívemben van. Ma egy általam nagyon szeretett emberrel volt szerencsém hosszú idő után beszélgetni majd 4 órán keresztül. Sokat jelentett! Biztosan más is érezte már úgy, hogy egy értékes emberre talált rá. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de kiegyensúlyozottnak és vidámnak érzem magamat, ha Vele vagyok. Komolyan szerencsésnek tartom magam, hogy a barátjának tekint!
Szóval köszönöm Neked, hogy vagy és örülök, hogy megtaláltalak, mert nélküled nem lennék ugyanaz az ember! De tényleg!
S a végére jöjjön egy idézet, mert így kerek a gondolatmenetem:
"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell."
