Egy, s más...

Régen jelentkeztem... kicsit elszívott az egyetem. Ma nagyon lírikus hangulatban vagyok, nem tudom, hogy miért. Egyébként este utazom a nagymamámhoz busszal, és nagyon várom már, mert valahogy hiányzik az a a környezet... kicsi koromban sokat időztem a nagyszüleimnél, főként nyaranta. Csodás évek voltak!


A nagyszüleimnél az 5 éves szülinapomon.


Új történetet kezdtem írni...kicsit fiktív és gyerekes, de valami kell, hogy kikapcsoljon. Néha kellemes érzéssel tölt el, ha visszamehetek éveim számában és ismet egy ámbrándozó, tündérekben hívő 10 éves leány lehetek, persze csak ideiglenesen, mondjuk egy történet erejéig.

A barátommal és velem minden rendben van. Már egészen jól összecsiszolódtunk és bár most úgy érzem, hogy nem lehet semmi probléma, de még mielőtt elszólom magamat, inkább csendben figyelek... Sok mindent meg lehet tanulni a párkapcsolatban! Nekem ez eddig csak a javamra vált, de tényleg! Most jól érzem magamat és várom az újabb kihívásokat... tudom, hogy mindig vannak magas- és mélypontok, de egyik nincs a másik nélkül és így tudom értékelni a jót, mert van viszonyítási alapom. Így, ha bárki kérdezi, akkor én mindig azt mondom: " Nem csak a jó és kellemes dolgokat várom, hanem a nehéz, szomorú, embert próbára tévő feladatokat is...hisz így kerek az élet!!!

Zárásként pedig a mai napon, csakúgy random módon beteszek egy idézetet, amit elsőnek találok:

"Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt. "
/Paulo Coelho/