Augusztus 14-én egész nap illetve 15-én hajnalban is Ausztriában tartózkodtam a Golser Volksfest-en. A Playboys zenekar játszott, és a barátom volt az egyik technikusa a zenekarnak. Érdekes emberekkel találkoztam. Ottonak hívták az egyiket, akivel egész jól elbeszélgettem, csak kissé zavart az, hogy mindig hozzám ért. Túlságosan közvetlen volt. Egyébként az egész rendezvény egy falusi búcsúra hasonlított, csak nagyobb kiadásban. Őrület mennyi árus és vidámparkos gépezet állt kinn. Kaptam a barátomtól egy karkötőt, amin ásványok és rézcsengettyűk vannak illetve ezüst fülbevalót, álarcosat és tündéreset. Nagyon örültem Nekik! Nem akármilyen alkalomból kaptam ám ajándékot. Ugyanis egy hónaposak lettünk aznap! Furcsa, mert számomra olyan érzés ez a kapcsolat Vele, mintha már hosszabb ideje lennénk együtt. Egymásra vagyunk hangolódva annak ellenére, hogy teljesen más, szinte két külön világ vagyunk. Mindkettőnknek van mit tanulnia a másiktól, és ezt egyikünk sem bánja, ami igazán klassz. Ez az ausztriai kiruccanásból is látszott. Sokat beszélgettünk és ismételten csiszoltunk egymáson... főként Ő rajtam. Hajnali 1 körül aludtam a karjaiban egy kicsit, és félálomban szerinte vicces és tetszik Neki, amikor ilyen vagyok. Mármint vontatottan és más hangsúllyal beszélek, mint egyébként és bármit kérdez válaszolok rá őszintén, csak miután felébredtem nem emlékszem mit mondtam. Érdekes. Majd hajnali 2 után végzett a zenekar és Nehergónak illetve Horinak össze kellett pakolnia a színpadi cuccokat... hajnali fél 5-re végeztek is. Én addigra teljesen ki voltam készülve. Olyan voltam, mint egy alvajáró, vicces dolgokat mondtam állítólag és sokat nevettem, gyakorlatilag mindenen. Aztán hajnali 6-ra haza is értünk. Sokáig aludtam. Majd délután ismét találkoztunk egy kerékpározás erejéig. Élveztem ezt is. Tulajdonképp nincs olyan dolog, amit Vele ne lenne jó csinálni! Szeretek Vele lenni, akárhol is legyen az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése