"A ritmikusan pattogó tűz fénye bevilágította a szobát. Bár tavasz volt, éjjelre azért kihűlt a ház. Léna a hintaszékben ült egy könyvvel a kezében. S bár úgy tűnt olvas, valójában egy betűt nem fogott fel, a gondolatai valahol máshol jártak... a tegnapi találkozás pillanatain egy régi barátjával. Misivel találkozott, akivel már több éve barátok voltak. Léna mégis érezte, hogy ha nem is most, de egy 5-10 év múlva szerelmespárt fognak alkotni. Magának se tudta megmagyarázni miért gondolja így, de meggyőződése volt efelől. Két pillanat volt az egész találkozásban, amikor mérget tudott volna venni arra, hogy Misi is el tudja képzelni őt a párjaként. Misi épp kavicsokat dobált a tóba, amikor egy alkalommal csendben Lénára nézett, tekintetében nem volt semmi kérdés vagy erős érzelem, csak a puszta érdeklődés. Misi szeme bejárta Léna arcának minden zegzugát, majd szótlanul visszafordult a víz felé és folytatta a kavicsok dobálását, ez megismétlődött még egyszer, ugyanígy. Talán 3-4 másodperc telt el. Az a szempár... Azt hiszem, sosem fog kiderülni miért nézett rám és mire gondolhatott közben.- gondolta Léna. Ekkor az ablakon elkezdett kopogni az eső. Léna becsukta a könyvet és eloltotta a tüzet, majd elindult felfelé a lépcsőn."
