Apróság, de szeretem az ilyet.

Tegnap este azért mentem oda, hogy lássam. Hiányzott, és gondoltam kihasználom, hogy Sopronba van, hacsak néhány perc erejéig is, de legalább találkoztam és kicsit beszéltem Áronnal. Mosolyogva intett, amikor kijött a színpadról, majd ment fel öltözni. Vártam, közbe jött a többi szereplő is, és sorra köszöntünk egymásnak, volt aki még puszit is adott. Hamarosan jött le az öltözőből Áron, adott két puszit és kérdezte,hogy miért vagyok itt. Én mondtam, hogy: "Téged vártalak, gondoltam kihasználom, hogy Sopronban vagy." Pár percet beszéltünk, de mennie kellett. Azt mondta, hogy 28-án hívjam fel és megbeszéljük azt, amiért igazából odamentem este. Aztán észrevette, hogy valami más a hajamon, mondtam, hogy levágattam, ő azt hitte csak hátra volt tűrve. Közelebb lépett hozzám, megfogta és közölte: " Ez vasárnap még nem volt ilyen." Mosolyogva mondtam, hogy valóban nem. Aztán derűsen kijelentette, hogy nagyon jól áll. Hát, azt hittem ott olvadok el... egy férfi ritkán veszi észre egy nő új frizuráját. Nekem legalábbis az a tapasztalatom, hogy vagy akkor, ha nagyon rossz vagy akkor ha nagyon jó az új frizura, legalábbis pasi szemmel. Örültem nagyon, hogy tetszik Neki is! Ezek az apró dolgok is igen fontosak nekem, hisz ezekből is érzem, hogy szeret és foglalkozik velem! <3 Bátyuskám <3

Egy élmény volt!

A tegnapi este ismét egyike volt azon estéknek, amely emlékezetes marad számomra! A Nem tudok élni nélküled c. musicalt ötödik alkalommal néztem meg, de még mindig nagyon tudtam élvezni és jó ízűen felnevettem a közönség reakciója előtt, mert egyrészt betéve tudtam a szövegkönyvet, másrészt nekem hamarabb leestek a poénok. Meglepetésnek szántam, hogy én is nézem az előadást, senki nem tudott róla, de az előadás szünetében már azt találgatták a színészek, hogy tényleg jól hallják-e, hogy én is ott vagyok a nézőtéren. Nem tartották valószínűnek, hogy az Operettben is megnézem az előadást, főleg mert nem mindegyikük tudja, hogy most Pesten vagyok fősulin. A fináléra egyértelművé vált, hogy nem csal a hallásuk, tényleg az én nevetésem és hujjogásom hallották. Áron meg is talált a nézők között, integettem neki, ő visszaintett, majd egy adandó alkalommal, amikor ismét rám nézett, akkor puszit dobtam Neki, mert miért ne?! Széles mosollyal reagált rá. Előadás után megvártam a barátnőmmel a színészeket a művészbejárónál. Többen mondták vidáman, hogy hallották a hangomat, legnagyobb meglepetésemre a soproni színház igazgatónője mosolyogva megjegyezte, hogy jó hangulatot csináltam... én, mint "beépített közönség". Nagyon boldog voltam, hogy ennyire pozitív a visszajelzés ismét mindenki részéről! Egyébként azért is jó dolog ez az "előre nevetés", mert így a közönség is bátrabban nevet egy-egy poénon, ha hallják, hogy más szintén megteszi. Egyébként előadás után készült pár fotó.

Röviden: Fantasztikus volt, szeretetteljes élmény marad! 

Figyelek, tanulok, fejlődöm...

Nem értem. Nem tudom hogyan kezeljem. De azért minden rendben lesz. Komolyan, ha nem lenne a derűlátásom és a tudatosságom, akkor nem is tudom, hogy hol tartanék lelkileg. 

Most fogalmam sincs arról hogyan tovább? Változik-e valami jó irányba? Vagy pont ez a feladat, elfogadni azt, ami nem tetszik, ami szeretném ha kicsit más lenne? Talán. Mindenesetre nekem kell most tudatosnak lennem és a lehető legjobban viszonyulni a dolgokhoz. Bárhogyan lesz is, én tudom, hogy ebből csak tanulhatok. Emellett pedig toleranciát, türelmet és feltétlen szeretetet és elfogadást tanulok. Az életem további szakaszában ezek a dolgok fontosak lesznek, sőt már most is azok. Szóval semmit sem bánok, és bármi történik is, kibírom, mert ami nem öl meg az megerősít!

GNOTHI SE AUTON & OM SHANTI