Van az úgy...

De'javu. Különös élethelyzetek, minden olyan, ami hiányzik és olyan is, ami még fáj. Ha belegondol mindenki a saját életébe, akkor talál olyat, ami ugyan még fáj, de mégis jó, hogy változott akkor az élet. A változás néha fáj, néha felemel, néha semmit sem érzel... legalábbis az elején. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha akkor érkeznél egy idegen csillagról és senkit nem ismersz, nem tudod kiben bízhatsz, meg vagy rémülve, de valami továbbhajt, hogy ismerj meg mindent, járd körbe a dolgokat és az új helyeket akár többször is. A hiány lassan múlik, s egyre halványabb az, amiért szomorkodtál, aztán eljön az az idő, amikor már nem is emlékszel miért volt az a maró fájdalom, mi is hiányzott. Mert jön más, ami hiányozhat, jön más, ami lefoglal, ami leköti a figyelmedet. Kialakul valami, és bár sose fogod megtudni, hogy az tényleg jó vagy sem, de hiszed és ez éppen elég! Vagyis megpróbálod elhitetni magaddal, hogy az jó. Így kell lennie... mondogatod magadnak, mintha magadat is meg akarnád győzni. De csak az Ég tudja, hogy valójában hogyan kellene történnie?! Vagy fény derül rá vagy homályba vész. A lényeg, hogy mindenkor a szívünk szerint a legjobbat cselekedjük, mert az mindig az igazat súgja!