Tiszta gondolkodás...tisztán érzés.

Igaz, hogy ma már írtam egy bejegyzést. De mivel magamban vagyok most itthon, így több időm van gondolkodni. Mindenféléről. Ilyenkor tudom elengedni igazán magamat, felmérem a feladatokat mind lelki, mind szellemi téren. Ma sírtam is. Szeretek sírni, mert felszabadít és megkönnyebbülök utána. Nehergóval való kapcsolatomról is gondolkodtam... Úgy gondolom jó, hogy Vele vagyok együtt, szeretem egyre jobban és eléggé egy hullmámhosszon vagyunk. Nem akarok arra gondolni mi lesz majd, ha ez megváltozik. Tulajdonképpen nem akarom, hogy bármi is változzon rossz irányba közöttünk. Szeretem Őt! Eszméletlen az érzés, ami bennem van Irántam a nap minden pillanatában. Nem tudom pontosan leírni mit érzek. Nem egy érzés, hanem érzések egyvelege, mint szerelem, szeretet, bizalom, nyugalom, boldogság, izgatottság. Ha nincs velem hiányzik és nagyon várom, hogy haza jöjjön. Ugyanakkor jó magamban lenni néha, mert így rendezhetem a gondolataimat és egyébként is szeretek néha magamban lenni! A lényeg, hogy az életem ezen területe teljes mértékben rendben van! Más része pedig hamarosan megoldódik, hiszem, sőt tudom!

A holnap másé már- Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra

Nagyon szeretem ezt a dalt!

http://www.youtube.com/watch?v=CYGnCYeHykE&feature=PlayList&p=8D2754772BB5A524&index=0&playnext=1

Jó és rossz. Egyik nincs a másik nélkül!

Tegnap, illetve ma hajnalban bulizni voltam a Morrison's-ban Nikivel és Tinával. Nagyon jól éreztem magamat! Nem leszek az a nagy bulizós, de azért havonta egyszer-kétszer szívesen megyek majd.

Áron nem írt vissza a 7.-i emailemre, de iwiw-en járt fenn tegnap. Nem értem! Nem tudom eldönteni, hogy bosszant, elszomorít vagy csalódottságot ébreszt bennem az, hogy nem képes 2 sort írni... Amikor 3 évig hetente egyszer, adott esetben többször is találkoztunk a színázban meg néha még azon kívül is. Annyira örülnék, ha végre hallatna magáról! De sem Őt, sem Hajnit nem akarom zavarni. Viszont már nagyon hiányoznak!!! Bárcsak láthatnám Őket!

Menj tovább!

Megkezdtem főiskolai tanulmányaimat. Már előre látom, hogy keményen kell majd tanulnom. De a társaság eddig jó, már van 4-5 ember, akikkel együtt járunk ide-oda. Tényleg egy teljesen más világ. Még nem szoktam meg teljesen, hiányoznak a régi szokásaim, a régi életvitelem, a soproni szeretteim, ugyanakkor szabadnak érzem magamat, mégis a szabadság nem minden. Szóval most a taunlásé a főszerep, illetve fontos mellette az, hogy kialakítsam itt is a baráti körömet. Azt hiszem ez nem lesz nehéz!