Emlékül...

A Nagypapám karjában 2 évesen.

Ma tíz éve, hogy a hőn szeretett Nagypapám eltávozott az élők sorából. Elvitte a rák. Nagyon szerettem! Azt kívánom, hogy bárcsak még köztünk lenne! Neki a világon mindennél fontosabb voltam... még nem töltöttem be a 10-et, amikor eltávozott. A halála előtt 2 nappal mentünk haza... Anya később elmondta, hogy Papa azt kérte mindannyiunktól, hogy úgy emlékezzük rá, ahogyan a betegsége előtt kinézett, mert a kemoterápia miatt nagyon lefogyott és a haja is kihullott. A mai napig bennem él a Vele töltött utolsó pillanatom: Ült a kedvenc hintaszékében, én hozzábújtam, adtam neki egy puszit, ő belesúgta a fülembe: Nagyon szeretlek Töpike! Egészen kicsi koromtól így hívott... s a mai napig könnyben úszik a szemem, ha eszembe jut. Drága, drága Nagypapám! Soha nem feledlek el, minden közös emlékünk drága kincs a számomra! Mindörökké az is marad, s Te mindig bennem élsz majd!

Hullámvölgyben egymagamban...

Ismét egy mélypont...csupán annyi különbséggel, hogy most egyedül kell kimásznom belőle, mert nincs senki, aki a kezét nyújtaná... A "bátyuskám" épp a magába fordulós, bunkó időszakát éli, mert így akar bizonyos dolgokat feldolgozni és elzárkózik ilyenkor mindenki elől... nagyon hiányzik és bárcsak beszélhetnék Vele, mert neki azt hiszem nagyobb szüksége lenne a segítségre, mint nekem. Bár engedné, hogy segítsek! 
A szerelmem is épp az elzárkózós időszakát éli, és itt szintén nem tehetek semmit érte, mert nem hagyja. Ez idegőrlő, és tehetetlen düh van benne, legszívesebben sírnék, ordítanék, mert azoknak, akiket a világon a legjobban szeretek nem lehetek a segítségére! Felér egy kínzással, amikor szenvedni látom őket, mintha töviseket szúrnának a szívembe!!! BÁRCSAK SEGÍTHETNÉK! Ha csak egy öleléssel is... Nagyon nehéz nézni és nem tenni semmit! 

Benső bizonyosság....

Új év kezdődött. nem is akár milyen, ugyanis most készítjük a belépőnket 2012-be. Fejlődünk vagy sem mindenképpen hatással lesz ránk jövő ilyenkor. Sok ember "ébred" rá arra, hogy a világ nem csak abból áll, amit látunk...annál sokkal több! De senkire nem erőszakolják rá azt, hogy higgyen, hogy ne csak bámészkodjon, hanem lásson! Mindenkit sok feladat elé állítanak és nagyon sok kitartást igényel a fejlődésünk, viszont úgy gondolom, hogy megéri. Persze van, aki nem hiszi el, hogy bármi is lesz 2012-ben vagy éppen a világ végében hisz, ami igaz ugyan, csak nem olyan értelemben, ahogyan manapság használjuk. Vége a régi világnak, és elkezdődik egy új, teljesen más értékrendszerrel, más életvitellel. Meglátjuk, hogy hányan lesznek az új világ része vagy hányan kerülnek vissza oda, ahonnan jöttek...! Én izgatottan várom bármi is jön!