Ismét egy hullámvölgy kellős közepén vagyok. Nem tudom, hogy miért, de egyre ijesztőbbek ezek a mélypontok. Annyira vágyom arra, hogy jó legyen minden, hogy a legjobban cselekedjek! És akkor mindig jön valami, ami nem úgy van, ahogy képzelem és azt hiszem, hogy képes vagyok minden negatív érzelem nélküle elfogadni, de aztán rájövök, hogy csak áltatom magamat. Olyan jó volna, ha erősebb lennék lelkileg! Ha nem okoznék másnak kételyt, zavart, dühöt, csalódást vagy bármit. Igen, meg akarok neki felelni... és akkor mi van?!! Te talán nem voltál még úgy, hogy annak, akit nagyon szeretsz a kedvében akarsz járni bármi áron?!
Az egyre növő feszültség a vizsgák miatt szintén rásegít erre... Bárcsak biztosan tudnám, hogy ez az egész, ahogyan most én reagálok a dolgokra, nem rengeti őt meg semmilyen tekintetben. De nem tudhatom és ez nagyon megrémiszt! Már nem vagyok biztos semmiben, csak az érzelmeimben iránta!
Segíts, Te Mindenek Ura ott fenn! Kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése