s nem tudsz tőlük aludni.
Mikor te magad messze jársz,
s onnan senki nem tud visszahozni."
Néhány éve írtam egy verset, melynek ez volt az első versszaka. Akkor sem tudtam a gondolataim árjától aludni és most sem fog könnyen menni, pedig nagyon fáradt és álmos vagyok.
Jóformán minden gondolatom alkalmával feltételezésekbe bocsátkozom, ez az én rendszeres "mi lenne, ha..." játékom, amit a fejemben akár órákon át játszom, ezért ritkán fordul elő, hogy unatkoznék. Esténként elalvás előtt is ezzel altatom magamat.
Mi lenne, ha gondolatolvasó lennék? Sok ember fejébe szívesen belelátnék, mert manapság mindenki titkolózik, még az is, aki azt mondja, hogy mindent elmond. Mégis van egy olyan érzésem, hogy ez nem teljesen így van...nyílvánvalóan nem fogom soha megtudni, hogy valóban mindent elmond vagy pedig jónak bizonyul a megérzésem.
Pedig mennyivel könnyebb lenne minden! Előszöris az emberek korán megtanulnák elviselni az igazságot, akkoris ha fáj. A mai társadalom ugyanis hajlamos inkább kegyes hazugságok és feltételezések mögé bújni, mintsem kiderítse mi a valóság. Gyakran így vagyok ezzel én is, bár alapvetően őszinte és igaz embernek tartom magamat.
Ó, ha csak egy napra belelátnék mindenkinek a fejébe, akivel aznap beszélek...
