Gyerünk, útra fel...

Tegnap feljött a barátom és a szüleimmel közösen megbeszéltük a pesti albérlettel kapcsolatos dolgokat. Teljesen rendben ment minden. És este eljutottam addig a pontig, hogy most már nem tudnám fájdalom nélkül elengedni Őt. Nem mintha szükség lenne arra, hogy ezt tegyem. Csupán konstatáltam, hogy ez a pont is elérkezett. Mert mindig van egy pont... Énekeltem is Neki. Nem tudom miért, de szeretem, ha ott van, amikor énekelek. Megnyugtat a jelenléte. Ma is közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, mutattam neki kis gyerekkori fotókat és megnéztük együtt az 1 éves szülinapomat DVD-n... Egy dalszöveg jár folyamatosan a fejemben, ha Őrá gondolok: "Én Tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám. Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált. Nekem nem kell más, csak egy pillantás, ha elkísérsz, nekem Tőled lesz szép a világ." Erről jut eszembe, még nincs közös dalunk. Majd lesz. Megtanítom majd táncolni is, bár nem tudom, hogyan segíthetnék Neki, hogy ellazuljon, mert minden más képessége megvan a tánchoz, csak a lazaság hiányzik. De kigondolok valamit. Szerintem a meditáció sokat fog Neki segíteni! Alig várom a költözést. 13 nap múlva irány Pest! Yeah!!! A szobám már 90%-ban készen áll az indulásra. Várakozással teli napok ezek. Ja, egyébként levágattam a hajamat. Alig súrolja a vállamat. Nekem tetszik és Nehergónak is. Végre nem kell, hogy hosszú legyen... csak a színház miatt volt rá szükség. Bár nagyon hiányzik  a színpad...! És főleg a színészek, néhányan közülük különösen!!! Most azonban egy új élet kezdődik. Vágyak, álmok, kihívások és célok azok vannak és lesznek. Szeretek és szeretve vagyok! Úgy gondolom a szeretetnél nagyobb ajándék nincs az életben! I guess!

Próbatételek újra meg újra...

A család. Ballagásomkor.

Ma igazán kemény napom volt. Dúl a harc a szüleimmel, folyamatosan csiszoljuk egymást és próbálunk igazodni a hamarosan előálló új élethelyzethez. Nagyon nehéz mindannyiunk számára. S bár úgy érzem, hogy kevés vagyok ehhez a feladathoz, mégis muszáj erőt vennem magamon és végigcsinálni. Elszakadni a régi életemtől, a családomtól (igaz, csak részben) az embert próbáló dolog. Várom ugyan a pesti életet, de hiányozni fog a soproni környezet, az itteni emberek. Ha nem lenne Nehergó, akkor kevésbé lenne értelme ennek az egész költözésnek és a szüleim is jobban aggódnának értem. Jó érzés, hogy van egy családi hátterem, ami ugyan nem mindig a legharmonikusabb és előfordul, hogy rettenetesen ki tudnak borítani idegileg, de azért mégis össze kell tartanunk. Annyi biztos, hogy szép kis tanulási folyamat ez nekünk, de biztos vagyok benne, hogy mindhárman sikeresen teljesítjük és amikor itt lesz az ideje, akkor el tudjuk engedni egymást. Addig is zajlik a pakolás, mert augusztus végén költözöm Pestre. Hatalmas dobozok és kupacok vannak a szobámban... minden nap legalább 3-4 órát dobozolok és zacskózom be a dolgokat, amik jönnek velem Pestre. Izgalmas, idegtépő és új... 3 szóban így írnám le, ami a napokban zajlik. De minden megoldódik, és végül úgy lesznek majd a dolgok, ahogy mindenki számára a legjobb!

Golsfest...és ami vele jár.

Augusztus 14-én egész nap illetve 15-én hajnalban is Ausztriában tartózkodtam a Golser Volksfest-en. A Playboys zenekar játszott, és a barátom volt az egyik technikusa a zenekarnak. Érdekes emberekkel találkoztam. Ottonak hívták az egyiket, akivel egész jól elbeszélgettem, csak kissé zavart az, hogy mindig hozzám ért. Túlságosan közvetlen volt. Egyébként az egész rendezvény egy falusi búcsúra hasonlított, csak nagyobb kiadásban. Őrület mennyi árus és vidámparkos gépezet állt kinn. Kaptam a barátomtól egy karkötőt, amin ásványok és rézcsengettyűk vannak illetve ezüst fülbevalót, álarcosat és tündéreset. Nagyon örültem Nekik! Nem akármilyen alkalomból kaptam ám ajándékot. Ugyanis egy hónaposak lettünk aznap! Furcsa, mert számomra olyan érzés ez a kapcsolat Vele, mintha már hosszabb ideje lennénk együtt. Egymásra vagyunk hangolódva annak ellenére, hogy teljesen más, szinte két külön világ vagyunk. Mindkettőnknek van mit tanulnia a másiktól, és ezt egyikünk sem bánja, ami igazán klassz. Ez az ausztriai kiruccanásból is látszott. Sokat beszélgettünk és ismételten csiszoltunk egymáson... főként Ő rajtam. Hajnali 1 körül aludtam a karjaiban egy kicsit, és félálomban szerinte vicces és tetszik Neki, amikor ilyen vagyok. Mármint vontatottan és más hangsúllyal beszélek, mint egyébként és bármit kérdez válaszolok rá őszintén, csak miután felébredtem nem emlékszem mit mondtam. Érdekes. Majd hajnali 2 után végzett a zenekar és Nehergónak illetve Horinak össze kellett pakolnia a színpadi cuccokat... hajnali fél 5-re végeztek is. Én addigra teljesen ki voltam készülve. Olyan voltam, mint egy alvajáró, vicces dolgokat mondtam állítólag és sokat nevettem, gyakorlatilag mindenen. Aztán hajnali 6-ra haza is értünk. Sokáig aludtam. Majd délután ismét találkoztunk egy kerékpározás erejéig. Élveztem ezt is. Tulajdonképp nincs olyan dolog, amit Vele ne lenne jó csinálni! Szeretek Vele lenni, akárhol is legyen az.