...hányszor vártam már?!

Ha valamit az Ég nem akar...akkor hiába is szeretnéd Te azt, mindennél jobban...nem fog menni. Ebbe gyakran elég nehéz beletörődni! Dühít és fáj is egyszerre... nem tudom miért most, de a következő pár sor jutott eszembe: "...és bármennyire küzdött, a lelkében mégis ott háborgott minden, amit sosem akart érezni. Kitépni nem tudta magából, mintha egy tüske volna, így kénytelen volt elviselni azt, míg nem érkezett valaki, ami feloldást nyújtott a kínokból és a kétségekből." 
Egyre gyakrabban eszmélek rá, hogy mennyire oda kell figyelnem az emberi kapcsolataimra... sok olyan ember van körülöttem, aki nem olyan szükségletekkel rendelkezik, mint én. Nekem hamarabb van szükségem egy-egy ember jelenlétére, mint másnak és ha csak 5 nap telik el 2 találka között már akkor is úgy üdvözlöm az illetőt, mitnha 5 hónapja nem láttam volna. Apropó hónapok...a legőrjítőbb számomra, amikor a belső körömből egy emberrel több, mint egy hónapig nem találkozom...ha letelik az egy hónap utána minden éjjel vele álmodom, mert már annyira hiányzik. Megjegyzem, a belső körbe 9 ember tartozik nálam... nem sorolom őket, a lényeg, hogy ők nagyon fontosak nekem és ebből a kilencből 4 emberrel ritkábban találkozom, mint szeretnék... 

"Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket. "

"Mi lenne, ha..."

"Mikor ezernyi gondolat vár,
s nem tudsz tőlük aludni.
Mikor te magad messze jársz,
s onnan senki nem tud visszahozni."


Néhány éve írtam egy verset, melynek ez volt az első versszaka. Akkor sem tudtam a gondolataim árjától aludni és most sem fog könnyen menni, pedig nagyon fáradt és álmos vagyok. 
Jóformán minden gondolatom alkalmával feltételezésekbe bocsátkozom, ez az én rendszeres "mi lenne, ha..." játékom, amit a fejemben akár órákon át játszom, ezért ritkán fordul elő, hogy unatkoznék. Esténként elalvás előtt is ezzel altatom magamat. 


Mi lenne, ha gondolatolvasó lennék? Sok ember fejébe szívesen belelátnék, mert manapság mindenki titkolózik, még az is, aki azt mondja, hogy mindent elmond. Mégis van egy olyan érzésem, hogy ez nem teljesen így van...nyílvánvalóan nem fogom soha megtudni,  hogy valóban mindent elmond vagy pedig jónak bizonyul a megérzésem. 
Pedig mennyivel könnyebb lenne minden! Előszöris az emberek korán megtanulnák elviselni az igazságot, akkoris ha fáj. A mai társadalom ugyanis hajlamos inkább kegyes hazugságok és feltételezések mögé bújni, mintsem kiderítse mi a valóság. Gyakran így vagyok ezzel én is, bár alapvetően őszinte és igaz embernek tartom magamat. 
Ó, ha csak egy napra belelátnék mindenkinek a fejébe, akivel aznap beszélek... 

Pár rövid gondolat

Gyorsan telik a nyár... a szülinapom alig egy hete múlt el. 20 éves lettem... Nagyon jól sikerült, 2 felnőtt barátom lepett meg és eljöttek hozzám beszélgetni. Ezen a hétvégén pedig a legjobb barátimmal strandoltam közösen egyet. Ennél jobb napokat nem is kívánhatok! Minden rendben az emberi kapcsolataimban és ez most jó érzéssel tölt el! :) 

Van valami...

Mi van, ha végzetünk csak a kezdet? Egy csodálatos utazás kezdete... de mi nem ezt látjuk benne, hanem a kötöttséget, a kudarcokat, pedig minden kudarc, ami valaha is megtörtént velünk az csak arra szolgált, hogy megtanuljunk valami fontosat és különlegeset. S bár életünk során azt az egyik legnehezebb megtanulnunk hogyan értékeljük a kudarcot, mégis szuper dolog, ha fel tudunk emelkedni azon, ami történt. Jó érzés, ha el tudjuk rendezni magunkban mindazt, ami elénk kerül és felfogjuk, hogy az a "nem" csak egy a sok közül, de hallunk majd olyan "igen"-t is, mely minden egyes elutasítást feledtet majd velünk. Ha képesek vagyunk kivárni! 


"Amikor rátalálok arra az erőre, amely eddig  rejtve volt bennem, akkor úgy érzem, mintha pár centivel a föld felett lebegnék. "


Ha szeretünk valakit, akkor nem érdekes, hogy más hogyan vélekedik róla, hogy mik a hibái, mert mindennel együtt szeretjük. És ez igaz nem csak a szerelmekre, hanem a barátságokra is! A szeretet egy olyan el nem múló dolog, amely időn és téren át hat, bár sokan nincsenek tisztába a szeretet erejével, de mindenképp a legszebb ajándék!

Aprócska történet...

"A ritmikusan pattogó tűz fénye bevilágította a szobát. Bár tavasz volt, éjjelre azért kihűlt a ház. Léna a hintaszékben ült egy könyvvel a kezében. S bár úgy tűnt olvas, valójában egy betűt nem fogott fel, a gondolatai valahol máshol jártak... a tegnapi találkozás pillanatain egy régi barátjával. Misivel találkozott, akivel már több éve barátok voltak. Léna mégis érezte, hogy ha nem is most, de egy 5-10 év múlva szerelmespárt fognak alkotni. Magának se tudta megmagyarázni miért gondolja így, de meggyőződése volt efelől. Két pillanat volt az egész találkozásban, amikor mérget tudott volna venni arra, hogy Misi is el tudja képzelni őt a párjaként. Misi épp kavicsokat dobált a tóba, amikor egy alkalommal csendben Lénára nézett, tekintetében nem volt semmi kérdés vagy erős érzelem, csak a puszta érdeklődés. Misi szeme bejárta Léna arcának minden zegzugát, majd szótlanul visszafordult a víz felé és folytatta a kavicsok dobálását, ez megismétlődött még egyszer, ugyanígy. Talán 3-4 másodperc telt el. Az a szempár... Azt hiszem, sosem fog kiderülni miért nézett rám és mire gondolhatott közben.- gondolta Léna. Ekkor az ablakon elkezdett kopogni az eső. Léna becsukta a könyvet és eloltotta a tüzet, majd elindult felfelé a lépcsőn." 

Álmaimban...valahol...

Álmok... az érzés ugyan olyan, mint a valóságban. Élénk, vágyakat és érzelmeket ébreszt. Némelyik jó lenne, ha valóra válna... de van olyan, ami elgondolkodtat, hogy milyen lenne a való életben az a helyzet. Ha mindig csak saját magamért felelnék és senki más lelki világát nem kellene figyelembe vennem, akkor sok mindent kipróbálnék. De így nincs lehetőségem rá... legalábbis következmények nélkül semmiképp!Talán ez így jó... bizonyára ezért léteznek az álmok. Hogy legalább ott lássuk és átéljük a dolgokat. Érdekes dolog, amikor sikerül irányítani az álmaimat. Azt is észrevettem, hogy bizonyos élmények intenzívebbek, míg mások fakóbbak, mint az életben. Még szerencse, hogy minden álmomra emlékszem, amiben még élő személyek szerepelnek... bár nem hiszek az álomfejtésben, de azért vissza tudom vezetni, hogy miért álmodom ezt vagy azt. Álmok nélkül nincs valóság szerintem. Erről eszembe jut az Eredet című film...

Álmok... mit is kezdenék nélkülük?!

Sometimes I feel...

 Káosz egy szentimentalista világban. Egyensúly a realistában. Forog a Föld, de semmi sem változik. Látszólag. A szerelem állandó vagy tán ez is ugyan úgy megtéveszt. Semmi sem az, aminek látszik. Egy dallam, ami újra és újra megszólal a fejemben. Egy szöveg, ami passzol hozzám. Egy álom, ami éjjelente rám talál. Mindaz a kuszaság, ami jellemző, megtalál. Nincs értelme annak, amit mondok, mert nem akarom, hogy értelme legyen. Össze-vissza beszélek és sokszor magam sem értem. Akkor más hogyan érthetne engem, hogyan ismerhetne, ha én se értem gyakran magamat... Ha énekelek, akkor értelmesebb talán minden.Legalábbis úgy hiszem.

"You say I'm just impossible
Totally unpredictable
I'm just a girl get used to it
No big deal
You can't change me why would you try?
I'm no angel but I can make you smile
And that's the way it is
That's just the way I am..."

Emotional