...hányszor vártam már?!

Ha valamit az Ég nem akar...akkor hiába is szeretnéd Te azt, mindennél jobban...nem fog menni. Ebbe gyakran elég nehéz beletörődni! Dühít és fáj is egyszerre... nem tudom miért most, de a következő pár sor jutott eszembe: "...és bármennyire küzdött, a lelkében mégis ott háborgott minden, amit sosem akart érezni. Kitépni nem tudta magából, mintha egy tüske volna, így kénytelen volt elviselni azt, míg nem érkezett valaki, ami feloldást nyújtott a kínokból és a kétségekből." 
Egyre gyakrabban eszmélek rá, hogy mennyire oda kell figyelnem az emberi kapcsolataimra... sok olyan ember van körülöttem, aki nem olyan szükségletekkel rendelkezik, mint én. Nekem hamarabb van szükségem egy-egy ember jelenlétére, mint másnak és ha csak 5 nap telik el 2 találka között már akkor is úgy üdvözlöm az illetőt, mitnha 5 hónapja nem láttam volna. Apropó hónapok...a legőrjítőbb számomra, amikor a belső körömből egy emberrel több, mint egy hónapig nem találkozom...ha letelik az egy hónap utána minden éjjel vele álmodom, mert már annyira hiányzik. Megjegyzem, a belső körbe 9 ember tartozik nálam... nem sorolom őket, a lényeg, hogy ők nagyon fontosak nekem és ebből a kilencből 4 emberrel ritkábban találkozom, mint szeretnék... 

"Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket. "