Gyorsan ver a szívem, megint egy tüske van belefúródva... Nem tudom, nem értem, nem várom... Nem bírom tovább! Látni akarok tisztán! Fáj, kimondhatatlanul. Töprengek, de nem jutok semerre, látom, hogy lépni kéne, de félek! Nagyon félek!
Hol a kezdet és hol a vég?
Merre lépjek, merre nincs szakadék?
Könnyeimtől semmit nem látok.
Kétségbeesve, remegve kiálltok.
Sose voltam még ilyen helyzetbe,
de érzem, hogy bárhogy lesz,
mindenképp szenvedéssel jár az út,
bárcsak már látnám hol van a kiút!
Bármi lesz is, ami nem öl meg, az csak megerősít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése